Nehéz napokat élünk mostanság. Kicsi Zsófi nem igazán hajlandó enni. Vagy legalábbis éberen nem. Félálomban meg alig. Sok szorongós, kétésgbeesett perc után jutottam arra a döntésre, hogy lépni kell, kideríteni, mi áll a probléma hátterében. Ma reggel járt nálunk egy szopis tanácsadó (köszönöm, drága Judit!) és a gyermekorvosunk. Kiderült, hogy eredetileg a szájüreg fájdalma okozhatta az ellenkezést, illetve a szájpenész múltával a fájdalomra való visszaemlékezés. A tanácsadó nagyon hasznos, jó tanácsokat adott, délután és este Zsó szépen (bár még inkább csak szebben) evett. Remélem, alakulunk. Ma sok dolgot tanultam meg: a babák nagyon okosak, tudják, mi kell nekik, tudják, mi a jó nekik, nekünk pedig tényleg csak annyi a dolgunk, hogy szeretgessük őket. A többi meg megy magától.